Otto Wagner & Secession exhibition in Budapest (2007)

The place of the event is unique: the synagouge of Rumbach Street in Budapest was planned and designed by the famous Austrian architect, Otto Wagner in his early period. It was built in Moorish style in the late of the 19th century by the orthodox wing of the Jewish community of Budapest.  The building has suffered a lot: after the bombings and fires of  World War II it remained ruined. It was rebuilt partially in the ’70s but many works have left for restoration. Unfortunatelly after the rebuilding it hasn’t been is use for decades and its condition has become worse and worse by the passing years. Closed for more than sixty years the plan for the utilizing has finally rised, König & Wagner Architectural Office provided the plans of the reconstructioning and rebuilding with changing function to a synagouge and museum.

Before the works of the rebuilding started in Rumbach Street, EK Association had organized an exhibition of the main and selected plans of works of Otto Wagner (especially his sacral studies, plans and buildings) and of the synagogue as it is his only known work in Hungary. The art and works of Wagner was represented by the material disposed by the Wien Museum with additional photo material of the present situation of Wagner’s buildings by Zsolt Frikker. The history of the synagouge was represented by hundreds of archive photos showing the various stages of the building during the years, maquettes and original plans by the Kiscelli Museum. Visitors also could get known the plans of the restoration and rebuilding.

On 16th September 2007 an opening ceremony and a round-table conference was held with the attendance of famous Hungarian art histrorains and architects, by names: Ferenc Bor, Ferenc Dávid, Béla Kerékgyártó, Miklós Kalmár, Ádám Sylvester and Tamás Kőnig. About the history of the synagogue a short narration was held by Ferenc Dávid. It was followed by the conversation of the inviteds about the process from historical styles to modern, on which way the secession style of Wagner is a temporary but very interesting stage to prepare the place for modern architecure.

After the conference visitors had the possibility to walk around the rooms of the building with the guide of Tamás König, manager of the architectural office representing the rebuilding plans of the new museum and synagouge.

PICTURES OF THE EXHIBITION, ROUND-TABLE CONFERENCE AND GUIDED TOUR :


SHORT STORY OF THE SYNAGOUGE IN RUMBACH STREET, BUDAPEST, HUNGARY :

The synagouge was built in 1870-1873 to the design of the Viennese architect Otto Wagner.

Otto Wagner designed everything with the theses of the inclement historism, all vertical walls are covered with  plaster stuccos, which he painted with the colours of blue, red and gold beloved by the Islamic as well as by the medieval European architecture, while he painted the ceilings with arabesque figures.

The structure of the building:

Ines Müller summarized: „..the frame structure of the synagouge hall are from iron columns and iron beams while the slabs and gallery are from wooden beam structures with planking. The walls of the dome, the exterior walls and the “buttresses” are from brick. […] The frame of the octogon is […] a structure of eight iron columns which reaches the window zone of the dome. Above the iron frame there is an iron ring built-in the wall. Besides the roof beams, this ring stands for anchoring the ends of the tension cables. The wooden ceiling of the inner cupola hangs on this structure. The structrure itself is from Polonceau-trusses. […] Galleries are also supported by iron poles, these are built between the columns and the exterior walls. “

BUILDINGS OF OTTO WAGNER IN WIEN – PHOTOS BY ZSOLT FRIKKER :

SHORTEN TEXTS OF THE EXHIBITION, QUOTATIONS :

1. Life of Otto Wagner
2. About Secession style
3. Wagner’s sacral buildings and plans

1. LIFE OF OTTO WAGNER (only in Hungarian)

„Wagner két korszakhoz tartozott” – írja Otto Antonia Graf, Wagner-kutató. „Munkássága hitelesen, tervek és vázlatok tömegével jellemzi azt a pontot, ahol a megelőző korok statikus építészete átcsap a mai idők új, dinamikus felfogásába.”
„Életműve lehetővé teszi, hogy megértsük és megmutassuk a historizmus, a szecesszió és a modernség belső összefüggéseit. Ez a sokoldalúság jellemezte Wagner személyiségét is. Egyszerre volt józan realista és álmodó látnok, építész és ugyanakkor gyakran a saját megbízója, oktató, de azon túl az építészet és művészet számára útmutató írások alkotója.”

(August Sarnitz: Wagner 9. page)

„Az építész (…) feltúrhatja a hagyomány kincseskamráját, de amit kiválaszt, azt nem másolhatja le – céljainak megfelelően újjáalkotva kell alkalmaznia”

(Otto Wagner: Moderne Architektur 15. page)

„…az ő dolga volt valamennyi magas- és mélyépítő munka felügyelete, beleértve a völgyhidakat, a tereprendezési munkákat, a rácsok készítését, továbbá kitalálni a bútorzatot, a világítótesteket, a csomagmegörző működési rendszerét, a felvonók és egyéb technikai felszerelések beszerelését. Wagner tehát egyszerre volt főépítész, tervező és belsőépítész Bécs legnagyobb építészi projektjében.”

(August Sarnitz: Wagner 33. page)

„A Postatakarékpénztár (…) olyan, mint egy szögekkel teljesen kivert óriási pénzesláda – írja Joseph August Lux -, mégsem nélkülözi a monumentalitást, még kevésbé a karakterességet, mert belseje, célja és eszméje annyira közvetlenül kifejezésre jut külsejében.”

(August Sarnitz: Wagner 66. page)

,,Az volt a fő célja, hogy az építés a modern technika világában is művészi alkotás maradjon, vagyis elsősorban építőművészi munka legyen, ne mérnöki feladat. Wagner költői megfogalmazásában: <<Minden újszülött alkotás keresztapja a művészet kell legyen.”

(August Sarnitz: Wagner 80. page)

,,Otto Wagner bécsi Postparkasse (Postatakarékpénztár) épülete(1903-06) volta legradikálisabb lépés az építészetben az új, műszaki esztétika felé, amely nemcsak tudomásul vette az építőipar technikai fejlődését, hanem meg is jelenítette a technikát. <…>
A homlokzat felsőbb szintjeit 2 cm vastag sterzingi márványlapok burkolják, melyeket fémcsapokkal rögzítettek. Pirchan szerint Wagner a rögzítések láttatásának ötletét olyn középkori spanyol épületekről merítette, mint a salamanacai Casa de las Conchas. Régen úgy tartották, hogy a „szegezett” homlokzat szerencsét hoz; számos európai néphagyományban föllelhető a hit a szögek ördögtávoltartó, bajűző hatásában.”

(Moravánszky Ákos: Versengő látomások, 134-35. oldal)

2. ABOUT SECESSION STYLE (only in Hungarian)

,,Nemzetközi művészeti stílus a 19. és a 20. század fordulóján. Szecessziónak csak az Osztrák-Magyar Monarchiában és Magyarországon hívták(Olbrich bécsi kiállítási épületének neve volt ez, ahol az akadémizmussal szembehelyezkedő művészek állították ki műveiket), Németországban például Jugendstil, francia nyelvterületen art nouveau, Angliában modern style vagy liberty style volt a neve. A szecesszió egyik jellegzetessége volt a helyi, népi tradíciók felhasználása, így érthető módon országonként eléggé eltérően alakult a stílus.”

,,A nálunk elterjedt szecesszió szó “kivonulást” jelent, kivonulás, elszakadás mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt, a hazugnak tartott historizmustól (neoreneszánsz, neobarokk, neogótikus stb. stílusok).”

,,A szecessziós jelző hosszú ideig egyértelmű volt az ízléstelennel, a giccsel. Amikor ugyanis a múzsák versenytársa lett az ipar, a szecessziós mozgalmak nyomán giccsáradat támadt. A szecesszió egykorú gúnynevei: pávafarok esztétikája, vonalak balettja, angolna-,cérnametélt-stílus, …..a szecessziós művészettel kapcsolatos anekdóták: II. Vilmos császár Van de Velde 1902-es düsseldorfi kiállításán félt, hogy „tengeribetegséget kap ezektől a hullámvonalaktó”

,,Az 1890-es években részben a túlzsúfolt viktoriánus eklektikára, idejétmúlt izlésvilágra mondott nemet a szecesszió égísze alatt kibontakozó lakáskultúra, amely áttekinthető, egységes otthont követelt.
Van de Velde Formule d’une Esthétique Moderne(A modern esztétika lényege): „ Az ész fellázadt ez ellen az örökös pipogyaság ellen, mely rest arra, hogy megkeresse a megfelelő formát, a formát, amely egyszerű, igaz és tökéletes.”

,,Victor Horta belga építész – Viollet–le-Duc  követői közül az egyik legtehetségesebb – elsőként kamatoztatta az új lehetőségeket a szecessziós építészetben. A századvég egyik legfrissebb mérnöki újítását- az acélt – használta tartószerkezetként. Mesterei tanácsa ellenére azonban nem takarta el, dacosan megmutatta a szerkezetet. „ Épületei láttatni engedték izmaikat és zsigereiket, mintha egy anatómus nem halottat, hanem élőt boncolt volna fel.”- Maurice Rheims  A szecesszió virágkora című művéből.”

(Alastair Duncan: Szecesszió, 37. page)

,,Otto Wagner feljegyezte naplójába, hogy Ferenc Ferdinánd halálával „elhárult az elmúlt 15 év legnagyobb akadálya a modern építészet fejlődésének az útjából”.
Első személyes összeütközése Ferenc Ferdinánddal steinhofi templomának felszentelésekor történt 1907-ben: „Elmagyaráztam neki az épületet, amire a következő megjegyzést tette: >> Mégis csak a Mária Terézia stílus volt a legszebb<<  Erre én azt válaszoltam, hogy  Mária Terézia korában díszesre öntötték az ágyúkat, míg ma azok teljesen simák. Erre mérhetetlen gőggel  elfordult tőlem, és gyűlölete számos jóakaratú beavatkozás ellenére is végigkísért, s így sok megbízástól elestem, amelyek elnyerésére pedig komoly esélyem lett volna.”

(Moravánszky Ákos: Versengő látomások, 251. page)

,,Wagner itt utat mutatott egy alapvető probléma mértékadó megoldásával: „ többé nincs értelme a különböző szintek művészi megkülönböztetésének a homlokzaton, mivel a liftek felszerelésének köszönhetően a bérlakások értéke minden szinten gyakorlatilag azonos”.

(Moravánszky Ákos: Versengő látomások, 258. page)

,,Nem árulok el titkot azzal, hogy a napraforgók, spirálok, fogazott vonalak, indák és giliszták egész hada, mely a Wagner-műteremből erre a szegény városra kiáradt, nem tőle, hanem a műtermében összegyűlt munkatársaktól eredt. Leopold Bauer fölöttébb büszkén mesélte annak idején, hogy a hét párhuzamos kígyó, amelyek az utast a városi vasút karlsplatz-i megállójának feljáróján kísérik, s amelyek fejét a falpenész most szerencsésen elpusztította, az ő leleményének köszönhető. Wagner csak áldását adta rá. Ez nem mindig volt helyes. Mert bár a mester feszes tervezési stílusa folytán ezek az extravagáns megoldások csak felületi dekorációkként érvényesülhettek, önálló munkákként tanítványai olyan műveket adtak ki a kezük alól, amelyeknek az Apolló gyertyagyár üzletének berendezése csak egyik szomorú példája.”

(Adolf Loos: Otto Wagner)

„<Artis sola domina necessitas>, A művészet felett csak a szükség az úr.
Gottfried Sempernek ezt a mondatát Otto Wagner 1894-ben, székfoglalójában mint „hitvallást” idézte, amikor a bécsi Képzőművészeti Akadémia különleges osztályának professzoraként a következő magyarázatot fűzte hozzá: „ A művésznek és a művészetnek erkölcsi és gyakorlati kötelessége, hogy a kort képviselje. Az utóbbi évtizedek stílusirányzatainak csapkodó hullámaiban aligha találjuk meg a jövendő művészet üdvösségét…Inkább korunk valóságlátásának kell a születő művet áthatni.”

(August Sarnitz: Wagner 7. page)

3. WAGNER’S SACRAL BUILDINGS AND PLANS (only in Hungarian)

,,Otto Wagner tervei közül a kultikus épületek sorában a budapesti Rumbach utcai zsinagóga valósult meg elsőként (1871). Az Európa-szerte elterjedt romantikus modorban mór-bizánci elemeket vegyítő és Semper drezdai zsinagógájának példáját követő épületek közül –Moravánszky Ákos szerint – ez egyike a legsikerültebbeknek. Tegyük hozzá, hogy a sikerhez az új építőtechnika – főként a karcsú vasoszlopok alkalmazása – jelentős mértékben hozzájárult.”

,,Már majd egy évtizeddel korábban, 1862-ben, alighogy tanulmányait befejezte, Wagner díjat nyert a berlini dómra kiírt nemzetközi tervpályázaton. A berlini dóm később is foglalkoztatta, 1891-ben készült tanulmánya és szép rajzai tanúsága szerint.”

,,Wagner élete során számos szakrális épületet tervezett , legtöbbjük azonban papíron maradt.”

,,Alátámasztások nélküli, csak falakkal határolt kör alaprajzú teret képzelt el, melyet enyhe ívelésű álmennyezet zárt volna le. Wagnernek ugyanis meggyőződése volt, hogy a közbenső alátámasztások, a pillérek, a falzugok zavarják a tér áttekinthetőségét, építészeti tisztaságát, a szertartásra való koncentrálást.”
<…>
,,Wagner figyelme mindenre kiterjedt, az álboltozat sarokszegmenseire föggesztett lámpatestektől a szószéken át a mennyezet felületképzéséig. Mivel a vásznat Wagner nem kedvelte, a freskót pedig nem tartotta időállónak, az oltár mögé mozaikot helyeztetett.”

(Kubinszky Mihály: Otto Wagner, 13-14. pages)

,,A steinhofi Szent Lipót-templomban világosan megmutatkoznak Wagner építészetének ellentmondásai. Az építészt, aki büszkén mutatott rá terve gazdaságosságára és higiéniai megoldásaira, nem zavarta a kupolahéjak közötti hatalmas, kihasználatlan tér, vagy a bejárat funkcionális szempontból szükségtelen oszlopai.”

,,Wagner temploma nem egy „túlságosan istenfélő” közösségnek szól, melynek tagjai tömjénfüstre, harangzúgásra és misztikus ceremóniákra vágynak;”

”Wagner temploma Isten színháza: minden ülőhelyről jól lehet látni és hallani.”

Wagner naplófeljegyzéseiből tudjuk,…, második feleségének halálának hatására elfordul a vallástól:
“Ötvenöt éves koromig hittem egy megismerhetetlen Istenben. Ez az Isten később engedte, hogy bekövetkezzen egy könyörtelen sorscsapás…”

(Moravánszky Ákos: Versengő látomások, 142-43. pages)

,, Wagner a budapesti Rumbach utcai zsinagóga épületében már tett kísérletet centrális tér alkotására. A 19. század végén épített zsinagógákra általában jellemző volt a térkoncepció és a részletek orientalizmusa. A Szent Lipót- templom orientalizmusát nehezebb felismerni a racionalizmus sokkal absztraktabb álarca mögött.”

(Moravánszky Ákos: Versengő látomások, 145. page)